1. rész
2. rész

Lara legtraumásabb magához térése hajótörés után

Az első hang, ami kábulatából felrázta, egy nehéz (test?) súrlódó hangja volt a nedves talajon, amit időnként halk nyögés és vízcseppek kopogása szakított meg.
A sötétségből egy gyengén megvilágított terem körvonalai bújtak elő.
Ahogy Lara kezdte visszanyerni az érzékszervei felett az uralmat, a talaj kicsúszott a lába alól. Ugyanekkor egy kötél zaja hallatszott, ahogy próbál ellenállni az erőnek, ami egyenesre feszíti. Lara zihálva tér magához, a szája láthatóan megremeg, mielőtt a pánik úrrá lesz rajta. Vászonzsákba zárva találja magát, fejjel lefelé lógatva a padló felett, és csak a feje van szabadon.
Lara Croft meztelen - átvitt értelemben -, mivel se fegyvere, se más segédeszköze. Mellette egy másik fogoly lóg - már holtan. A félelméből erőre kap, Lara a játékos segíségével képes egy kicsit belengetni magát előre-hátra. "Nem halhatok meg így," próbálja csitítani a belőle feltörlni készülő pánikot.
Ahogy lendületet vesz, Lara nekiütközik a mellette lógó zsáknak, ami véletlenül a tengernyi égő gyertyától lángra kap. A halott a földre zuhan. Ezeken a képsorokon keresztül vezeti be a Crystal a játékost a Tomb Raider fizikára épülő világába, és ezzel eszközt biztosítva Larának a túléléshez. Lara tudja az magától értetődő igazságot: a ruha és a kötél éghető. Ha ezt számításba veszi, van kiút a szorult helyzetéből. "Fájni fog" motyogja magának, és addig lengeti magát, míg a béklyója lángra kap. Lara felsikít, ahogy a lángok elborítják és szabadesésben közelít a talaj felé. Lara Croft többé nem a báj megtestesítője. A kamera lelassul, vontatottan mutatja a leérkezését a talaj szintjéről. Egy fémtüske kerül a látótérbe. Ahogy előre látható volt, Lara a hátán landol, a tárgy felsérti az oldalát. Felszakadt szájából újabb sikoly tör fel.
A sikoly visszhangjait összefüggéstelen nyögés váltja fel, a játékosnak kell segíenie Larán - ki kell húzza a tüskét az oldalából. A képernyő felvillan, ahogy a tüske kiszabadul, a külvilág összes hangját elnyomja Lara szívdobbanásainak dübörgése. Ahogy elcsigázottan feláll, eldobja a kiszedett fémdarabot, mozdulataiból látjuk milyen állapotban van. Sár borítja az arcát, karjait és mellkasát, csak az izzadtság és a könnyei mostak maguknak utat csupasz bőrén. Haja kócosan hátrafogva; erős, strapabíró nadrágja köszös, átázott.
A vérfolt tisztán mutatja a tüske ki és bemeneti helyét Lara felsőjén. Másik említésre méltó dolog a megjelenésével kapcsolatban az az, ami hiányzik: Lara az iker-pisztolyai nélkül szokatlan látvány.
"Micsoda?" habogja Lara, elnyújtva a szót. "Mi ez a hely?" Adrenalintól és félelemtől törtet tovább - a játékos irányítja Larát a barlang szűk folyosóin, kiutat keresve a reménytelen helyzetből. A kígyózó folyosó egy gyertyákkal megvilágított terembe fut, és ahogy a klausztrofóbia érzés csökken egy kicsit, úgy múlik a feszültség is. Egy emberi holttest lóg az áldozati oltár felett. A legnyugtalanítóbb az, hogy a holttest még friss, ellentétben a társaságában levő, - korok és kultúrák sokaságát felölelő - kincseken szétszórt csontvázakkal. "Az istenért, ne! Mit tettek veled?" kérdi Lara a rettegésbe torzult élettelen testtől. Léptek zaja riasztja fel, Lara káromkodik egyet, mielőtt leemel egy fáklyát a falról és életre kelti. Pillantást se vet a teremben szétszórt relikviákra. Lara a túlélésre összpontosít. A szakmai kíváncsiságnak várnia kell. Ruhaszövet és roncsok torlaszolják el az útját, és az eddigi tapasztalatok alapján a játékosok tudják, hogy a fáklya meggyújtja. Hasonló esetben ok és okozatként a fáklya kialszik a vízfüggönybe tartva. Miután újra meggyújtja a fáklyát a szomszéd szobában, letérdel, és mászni kezd a szűk alagúton, mikor egy ember kirántja alóla a lábát - egyik helyi gyűjtögető - elkapja hátulról. Míg a játékos küzd, hogy kiszabadítsa a lábát, a rejtélyes alak próbálja csitítani. "Állj, hagyd abba! Csssss!" suttogja. "Segítek. Segítek. Segíteni próbálok!"
Ha feladod, és abbahagyod a vergődést, az őrült leszorítja Larát a földre utána a bicskájával a mellbeszúrja, a szabad kezével pedig az élettelen szemeit zárja le, és lágyan suttog a fülébe. Semmi se derült ki ezekről az ellenfelekről vagy a motívációkjukról, de Larának igaza volt, hogy óvatosnak kell lennie. Ezek az ellenfelek nem egyszerű szörnyek. Ezek a teremtmények összefogva testesítik meg a hely gonoszságát.