Vers Lara Croftról.

Az egyetlen legszebb virágszál Lara,
Róla szól Picur első igazi dala.
Egy hideg, ködös őszi délután,
Csak ültem a gép előtt bután.
Bután, mert csupán figyelhettem,
Mit csinál e barna lány előttem.
Pisztoly volt a kezében, puska volt az ő hátán,
A képek olyanok, mintha élőben látnám.
Pedig csupán egy program volt ő,
Egy gyönyörű, érett, igazi nő.
Ültem csendesen a  sötét szobában,
Néztem hogy tornászik, fut a homályban
Sprintelt, ugrott, mint egy akrobata,
Ha fénylő kincset talált, rögtön elrabolta.
Világos lett addigra énelőttem: ez élete,
Templom és sírrablás a végzete...
Aztán mikor végre nekem is helyet engedtek,
Odaültem a billentyűkhöz, aztán csak nevettek.
A csodás akrobata gyermeknek tűnt hirtelen
Csak nyomkodtam a gombokat féktelen.
Mikor végre már elröpült pár kóbor óra,
Tehetsége mintha rögtön visszaszállt volna
Már tudtam mit mivel kell, hogy tegyek,
De azért figyeltem nehogy bús leckét vegyek.
Egy apró hiba, és máris egy elcsúszott ugrás,
Vagy nyaktörés, de jobbkor csak csúszás.
Csúszás a sötét vermek legaljára,
Ház tetejére, vagy akár a Szfinx baljára.
Pár hét után hódítottad meg szívemet,
Szomorú voltam, amiért későn hallottam híredet.
Késő volt akkor, hiszen harmadik kalandod volt ez,
Bárki álljon is utadba, ha nem vigyáz holt lesz.
Harmadik kalandod óta vagyok veled,
Hiába minden szó, ha tudtam, hogy lehet...
De aztán történt pár játékot követve,
Egy ember Larát számomra lekötötte.
Csak teltek-múltak a hetek, hónapopk
Nem járt más fejembe, mint kulcs, pisztoly, kódlapok.
Csak terád tudtam igazán koncentrálni,
Ismét tudtam, hogy sírokat akarok feltárni.
Aztán rájöttem hogyan kell installálni,
Akkor már nem volt nehéz kitalálni...
Mostanra már negyedik kalandod,
Az mivel nagyon kellett haladnom.
Eddigi legizgalmasabb része életednek,
Melyben túl sok mindent hoznak össze a véletlenek.
Régi sírokból kimászva a vonatnál,
Információt szereztél egykori társadnál.
Vagy ahogy csontvázakat kínálsz meg ólommal,
Majd találkozol falra festett arany hollókkal.
Seth volt a te fő gonosz ellenséged,
Csupán őt kellett megsemmisítened.
Végül is Lara lába fáj,makacs és fáradt,
A Piramisnál azt hiszi,Von Croy rátámadt.
Pedig csupán a jószándék vezérelte őt,
Hogy megmentse a megviselt kimerült nőt.
De Lara sosem bízhatott meg senkiben,
Így hát emelt fővel omlott vesztibe.
Aztán felcsillan szemeinkben a remény,
Lara nem halt meg, most is pimasz,és kemény.
Barátai reménytelenül lemondanak róla,
Furcsamód csak egyvalaki kutatja most hol van.
Ő nem más,mint az eddig gonosznak hitt Von Croy,
Aki jó lett,megbocsátott,és többé nem tombol.
Reméljük Larát egy darabban hozza fel,
Hiszen csak ő volt,ki a reményt nem dobta el.
De most filmen is megelevenedik előttünk,
Csupán júliusban egy moziba kell beülnünk.

THE END

EZER Puszi: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

bg2